Mese a Holdfény Tóról - Csavarga Mesefolyam
Mese a Holdfény tóról
Hol volt ez a tó? A Bendő erdő egyik tisztásán. A Holdfény tündérek vigyáztak rá és sohasem járt arra ember.
De egyszer egy kislány anyukája beteg lett elvesztette az erejét. Csak feküdt szótlanul, a kislány meg térdelt mellette és sírt.
Addig addig sírt, hogy egyszer csak egy madár hangot hallott.
Mintha azt mondta volna, hogy:
Gyere velem
Gyere velem
Gyere velem
Körülnézett, persze a szobában nem volt madár. Kiment a teraszra és ott a jázmin bokron egy kicsi ezüst madár csipogott, azt mondta hogy
Gyere velem
Gyere velem,
de hozz egy pici üveget magaddal.
A kislány, Marllának hívták, visszaszaladt. A konyhaasztalon éppen volt egy pici orvosságos üveg, gyorsan kiürítette, becsukta és zsebre tette.
Csak ment és ment és ment és szaladt és szaladt és szaladt a madár után.
Be ment a Bendő erdőbe, ahova soha nem volt szabad bemenie.
Csak szaladt és szaladt.
Több mint két órát. És egyszer csak egy tisztásra ért.
A tisztáson volt a Holdfény t.
Éppen telihold volt és a Holdfény tó úgy nézett ki, mint egy nagy ezüst tányér.
Sok-sok pici holdfény tündér repkedett a tó körül, egészen a hold közelébe is fel tudtak szállni, a holdtól kapták az energiájukat.
A kislány gyorsan bele merítette az üveget a tóba és az üveg tele lett holdfénnyel.
Mire becsavarta az üveg tetejét, újra a teraszon állt.
Bement a szobába, megmosta édesanyja arcát és kezét a holdfény vízzel. Anyukája kinyitotta a szemét fölült, mosolygott és Marilla tudta,
hogy minden rendben lesz.
És így is lett.
Marilla nem talált vissza többet a Holdfény tóhoz, de ha szomorú volt, álmában mindig együtt táncolt a Holdfény tündérekkel és a kicsi ezüst madár énekelt neki.
Itt találhatod a mesét és a beszélgetést indító kérdéseket:
Comments
Post a Comment