Mosolygós Lili mosolyogni tanit - Csavarga Mesefolyam
Amikor Mosolygós Lili Rosszkedvű Manó nagyanyja megtudta, hogy meg fogják kérni a GoniBoszik, hogy tartson nekik mosolygó tanfolyamot, ahol megtanulnak mosolyogni, részben örült, de részben el is gondolkodott.
Attól, hogy valaki mosolyog nem biztos, hogy nem lesz gonosz.
A GoniBoszik nem jók akarnak lenni, csak megint meg akarnak valamit tanulni, amit nem tudnak és amin csodálkoztak, hogy valakinek az jó.
Gondolták nekik is jó lesz valamire.
Igen Mosolygós Lili el is ment a Boszi Suliba és megkérte az igazgatót, hogy az egyik teremben tarthassa a mosoly óráit a három GoniBoszinak.
Természetesen a boszisuli igazgatója is nagyon örült ennek, mert azt gondolta, hogy a három GoniBoszi valamit tanulni akar, ráadásul mosolyt az biztos valami jó lesz.
Igy aztán kijelölték a termet, berendezték, tettek bele például virágokat, szép képeket, mindenféle nevettető és mosolyogtató dolgot és délután meg is jelent a három GoniBoszi.
Már attól visszahőköltek, hogy itt minden olyan színes szivárvány színű.
Na hát ők ezt nem szerették, ugye szeretik a komor sötét színeket, a sötét csillogást.
De azt gondolták, hogy Mosolygós Lili a tanár, el kell fogadni, amit mutat.
Nagyon nehéz volt velük bármiféle gyakorlatot csinálni, mert ők bizony semmin nem nevettek amin egy ember mosolyog, nevet, kacag, hátba veregeti a másikat annyira jókedvű lesz tőle.
Igy aztán azt gondolta Mosolygós Lili, hogy legalább az arcmozgást megtanitja nekik.
Azt hogy valaki szívből kacagjon az majd a következő tanfolyam tartalma lesz.
Ugye bajban vagyunk a szivvel a GoniBosziknál, mert az ő szivük bizony egy kicsit kőből van és abba valami melegséget, valami mosolyt tenni nem könnyű,
Igy aztán azt kellett gyakorolni a GoniBosziknak a tükör előtt, hogy a szám nem lefelé kell hogy görbüljön, hanem felfelé.
Mosolyogjál, mosolyogjál, nevessél, ha-ha-ha-ha, nagyon-nagyon-nagyon nehéz feladat volt ez a GoniBosziknak.
Úgy elfáradtak egy óra alatt, hogy le is kellett röviditeni a tanfolyamot.
Mondhatjuk azt, hogy elment az erejük attól, hogy megpróbáltak nevetni és mosolyogni.
Otthon aztán összedugták a fejüket és azt mondták, ezt a tanfolyamot, ezt valahogy félbe kell szakítani, mégse akarunk megtanulni nevetni és mosolyogni addig, amíg rá nem jövünk hogy mire kell ez nekünk, mert nem érezzük úgy hogy kell.
Igy végződött az első tanfolyam.
Hát reméljük, hogy lesz második.
Mosolygós Lili nagyon szerette volna.
Egyelőre nagy csönd volt.
Rosszkedvű Manó mondta is, hogy mondtam én, hogy nem kell semmire a mosolygás.
Mosolygós Lili pedig azt mondta, majd meglátjuk.
Attól, hogy valaki mosolyog nem biztos, hogy nem lesz gonosz.
A GoniBoszik nem jók akarnak lenni, csak megint meg akarnak valamit tanulni, amit nem tudnak és amin csodálkoztak, hogy valakinek az jó.
Gondolták nekik is jó lesz valamire.
Igen Mosolygós Lili el is ment a Boszi Suliba és megkérte az igazgatót, hogy az egyik teremben tarthassa a mosoly óráit a három GoniBoszinak.
Természetesen a boszisuli igazgatója is nagyon örült ennek, mert azt gondolta, hogy a három GoniBoszi valamit tanulni akar, ráadásul mosolyt az biztos valami jó lesz.
Igy aztán kijelölték a termet, berendezték, tettek bele például virágokat, szép képeket, mindenféle nevettető és mosolyogtató dolgot és délután meg is jelent a három GoniBoszi.
Már attól visszahőköltek, hogy itt minden olyan színes szivárvány színű.
Na hát ők ezt nem szerették, ugye szeretik a komor sötét színeket, a sötét csillogást.
De azt gondolták, hogy Mosolygós Lili a tanár, el kell fogadni, amit mutat.
Nagyon nehéz volt velük bármiféle gyakorlatot csinálni, mert ők bizony semmin nem nevettek amin egy ember mosolyog, nevet, kacag, hátba veregeti a másikat annyira jókedvű lesz tőle.
Igy aztán azt gondolta Mosolygós Lili, hogy legalább az arcmozgást megtanitja nekik.
Azt hogy valaki szívből kacagjon az majd a következő tanfolyam tartalma lesz.
Ugye bajban vagyunk a szivvel a GoniBosziknál, mert az ő szivük bizony egy kicsit kőből van és abba valami melegséget, valami mosolyt tenni nem könnyű,
Igy aztán azt kellett gyakorolni a GoniBosziknak a tükör előtt, hogy a szám nem lefelé kell hogy görbüljön, hanem felfelé.
Mosolyogjál, mosolyogjál, nevessél, ha-ha-ha-ha, nagyon-nagyon-nagyon nehéz feladat volt ez a GoniBosziknak.
Úgy elfáradtak egy óra alatt, hogy le is kellett röviditeni a tanfolyamot.
Mondhatjuk azt, hogy elment az erejük attól, hogy megpróbáltak nevetni és mosolyogni.
Otthon aztán összedugták a fejüket és azt mondták, ezt a tanfolyamot, ezt valahogy félbe kell szakítani, mégse akarunk megtanulni nevetni és mosolyogni addig, amíg rá nem jövünk hogy mire kell ez nekünk, mert nem érezzük úgy hogy kell.
Igy végződött az első tanfolyam.
Hát reméljük, hogy lesz második.
Mosolygós Lili nagyon szerette volna.
Egyelőre nagy csönd volt.
Rosszkedvű Manó mondta is, hogy mondtam én, hogy nem kell semmire a mosolygás.
Mosolygós Lili pedig azt mondta, majd meglátjuk.
Comments
Post a Comment